Az érzelemszabályozás mint belső kapcsolat – biztonság a testben, jelenlét az érzésekben

Lehet, hogy már te is tapasztaltad, hogy van az a pillanat, amikor hirtelen túl sok lesz. Amikor egy érzés felerősödik és eláraszt. Vagy épp ellenkezőleg: minden eltompul, kiürül, és elveszted a kapcsolatot önmagaddal. Ezekben a pillanatokban nem az a kérdés, hogy mit kellene érezned, hanem az, hogy tudsz-e kapcsolatban maradni azzal, ami épp történik benned.

És valójában erről szól az érzelemszabályozás.

Az érzelmek nem problémák, hanem jelzések. Megmutatják, hogy ami történik, az hogyan érint bennünket. Mi az, ami közel hív, és mi az, amitől inkább távolodnánk. Nemcsak informálnak, hanem mozgásba is hoznak, finoman vagy épp nagyon is intenzíven.

Az érzelmek mindig a testben történnek. Egy feszülés a mellkasban. Egy szorítás a gyomorban. Egy melegség, egy tágulás. Az érzelmekhez gondolatok is társulnak. Történetek arról, hogy kik vagyunk, mennyit érünk, mi történik velünk. 

Az érzelmek jönnek és mennek. Nem mi döntjük el őket.

A kérdés inkább az, hogy mi történik ezután.

Érezzük-e őket? Tudunk-e velük maradni? 

Vagy elárasztanak és magukkal visznek?

Vagy inkább eltűnnek, és mi is egy kicsit eltűnünk velük együtt?

Az érzelemszabályozás nem azt jelenti, hogy kontroll alatt tartjuk az érzéseinket. Nem azt, hogy „összeszedjük magunkat”, vagy hogy megszabadulunk a nehéz érzésektől.

Sokkal inkább egyfajta belső kapcsolat.

Annak a képessége, hogy jelen tudunk maradni abban, ami van – anélkül, hogy elvesznénk benne, és anélkül, hogy leválnánk róla. Azt jelenti, hogy a testemben biztonságban tudjuk megélni, ami történik.

Ez a képesség nem fejben dől el. Az idegrendszerünk ritmusáról szól: arról, hogyan tudunk közel menni egy élményhez, majd egy kicsit távolodni, megpihenni, majd újra kapcsolódni. Egyfajta belső hullámzás ez, az aktiváció és a megnyugvás között.

Amikor ez a rugalmasság sérül – gyakran korai tapasztalatok miatt –, akkor ez a hullámzás megtörik. Az érzések vagy túl intenzíven jelennek meg, vagy alig hozzáférhetőek. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy „túl sok vagyok” vagy „nem érzek semmit” – miközben valójában a szabályozás sérült.

Az érzelmeink szabályozását kapcsolatból tanuljuk. Egy másik ember jelenlétében, aki bírja azt, ami bennünk történik. Aki nem ijed meg, nem lép ki, nem nyom el, hanem ott marad. Ez a megtapasztalás idővel belsővé válik.

És innen kezd el megszületni valami nagyon egyszerű, mégis mély élmény: hogy meg tudom tartani magam. Kapcsolódom a testemmel, az érzéseimmel és önmagammal.

És ebben a kapcsolatban jelenik meg a szabadság, nem úgy, hogy nincsenek nehéz érzések, hanem úgy, hogy már nem kell elmenekülni előlük.

Ez a képesség tanulható. Lépésről lépésre épül: kapcsolatokban, egyéni terápiában, és minden olyan térben, ahol van elég biztonság ahhoz, hogy újra kapcsolatba kerüljünk a testünkkel, az érzéseinkkel, önmagunkkal.

Szerző: Táborosi Tímea